– A szarvasvadászat során minden percet élményként élek meg – magyarázta portálunknak, mi is vonzza őt rendszeresen az erdőre, mezőre. – Az állatok látványa, a bőgési szezon, a nász mind-mind olyan nagyszerű pillanatokat tartogatnak, melyeket meg és át kell élni. Az elejtés nem is olyan fontos ilyenkor. A nyomkeresés, a cserkelés titkokat árul el a hozzáértő szemnek, fülnek, orrnak. És persze a természet közelsége is sok örömet okoz. Az erdő, a határ ilyenkor változik, ősziesre fordul. Kezdődik a silózás, a vadak takarása ritkul, egyre jobban megfigyelhetők.
Fuksz István négy évvel ezelőtt ejtett el egy ezüstérmes bikát. ˝Elmondhatatlan érzés ez a vadász számára˝ – mondja.
A szanyi vadásztársaság területén a szarvas váltóvadként van jelen. Így valóban igencsak ismerni kell a környezetet ahhoz, hogy szarvast lásson az ember. Fuksz István pedig ismeri. Azt mondja, az elmúlt napokban még nem érkeztek meg az állatok. A nyomukat azonban már keresi a vadász.
– Keressük, merre és mikor járnak. Kedden voltam kint a területen, nálunk a Rába folyó a határ. A másik parton, az erdőn túlról már hallani a bőgést. Hozzánk még nem értek át, de valószínűleg hamarosan megjelennek. Az időjárásnak kellene egy kicsit hűvösödnie, hogy a bőgés itt is elkezdődjön.
Fuksz István portálunknak felidézte büszkeségének, a kilenc és fél kilós trófeájú bika elejtésének részleteit is. Négy évvel ezelőtt történt.
– Volt egy hely a határban, ahol már régen jártam, gondoltam, körülnézek. A társak is mintha elfeledkeztek volna róla, annyira nyugodt, háborítatlan volt a környezet. Hamarosan csapát találtam és figyelni kezdtem. Estefelé járt az idő, amikor előjött egy fiatal, még nem lőhető példány. Nem sokkal később aztán a napraforgótáblában, a hátam mögött paták zaját hallottam. Óvatosan közelített, lassan, megfontoltan. Azt az érzést, amikor megláttam a hatalmas agancsú és nagy testű bikát, nem lehet elmondani. Csak aki maga is vadászik, értheti meg, mi jár ilyenkor az ember fejében. Szerencsém volt, az első lövéssel sikerült elejtenem. Utána persze körbevettek a társak, együtt gusztálgattuk a vadat és nem maradt el természetesen az áldomás sem. Ez is hozzátartozik a szarvas-szezonhoz – idézte fel a megismételhetetlen pillanatokat Fuksz István.