Nyomtatás

Szarvasbőgés, a vadászok ideje


Kisalföld - 2007. szeptember 04.


Szeptember elsejével megkezdődött a vadászok számára a szarvasszezon. Ezt tartják a legszebb, legizgalmasabb időszaknak, amikor hihetetlen dolgok is megesnek cserkelés közben. A trófeák ára 1300 és 10 ezer euró között mozog.
 
A vadászok számára a legszebb idény – tartják a szeptember elsején kezdődő szarvasbőgés időszakáról. „Ilyenkor az erdők királyára vadászunk" – magyarázza az érzést Németh Gergely, a szanyi Dózsa Vadásztársaság elnöke. A szarvasok valósággal „megrészegülnek", és bizony sokszor a vadászokkal is történnek „furcsaságok" az erdőben.

Csaták, összetűzések

 

– Az igazi vadász számára valóban ez a legizgalmasabb szezon. Próbáljuk „bolonddá" tenni a szerelemtől elvakult bikákat – fogalmazta meg a „vadászérzést" Németh Gergely. – A hímet semmi nem érdekli, csak hogy hozzáférhessen a tehénhez, tehenekhez. Egy jó bikának egész háreme van, területünkön nem ritka, hogy négy-öt, vagy annál is több tehénnel jelenik meg az agancsos. Velük együtt érkeznek a kísérő- és keresőbikák. A kísérők követik a háremet és igyekeznek hozzáférni a tehenekhez. Velük vívnak nagy csatát a háremvezetők, ha összetűzésbe kerülnek. Ezt a lehetőséget használják ki a keresők. Ők az oldalra őgyelgő teheneket próbálják megszerezni.

A szanyi társaságnál hagyományai vannak a szarvasvadászatnak. Ilyenkor nem hívnak vendégeket, azaz nem zárják le a területet. Minden sportvadász élhet a lehetőséggel és lőhet szarvast. Kikötés viszont, hogy aki előző évben ejtett, az a soron következő szezonban október végéig nem vadászhat bikára. A golyóérett, tíz év feletti állatok ejthetők el október végéig. A villás, illetve nyársas, azaz selejtbikák január végéig vadászhatók.

Megdobban a szív

 

Németh Gergely 1989 óta vadászik, azóta négy bikát lőtt. A legnagyobbnak 5 kiló 30 dekás volt a fejéke. A szanyi elnök szerint azonban az élmény sokkal fontosabb a trófea méreténél.
– A vadász szíve jobban dobog, amikor szarvasra indul, akár esti lesre, akár reggeli cserkelésre. Előtte már kifigyeljük, hol jelennek meg a vadak. Egy jó bika elejtéséhez persze türelem és idő kell. Tavaly egy vadásztársunk harmincnyolcszor ült ki, mire sikerrel járt. Személyes élményem, ami örök emlék marad, négy évvel ezelőttről való. Napközben a földeken dolgoztam és nyomokból láttam, hogy a káposztás mellé, az öntöződobhoz jár inni a bika. Este kimentem, beálltam a dobhoz és a terepjáró platóján ülve vártam. A közeli kukoricásban egyszer csak meghallottam a fiatal állatot. Bőgőkürttel utánoztam a hangot, oda-vissza felelgettünk egymásnak. Sikerült közel, alig negyvenméternyire csalnom, így tudtam terítékre hozni. Ez a vadásztársaknak is hihetetlenül hangzott, de szerencsére volt tanúm az esetre.

 

A peches osztrák

 

Szanyban egy-egy bika elejtését méltó módon ünneplik meg a vadászok. Baráti összejövetelen, vacsorán gratulálnak sikeres társuknak. A vadászatok számos érdekes, emlékezetes eseményt is tartogatnak, Németh Gergely ezekből is felidézett néhányat. Ilyen volt például egy osztrák puskás esete. Ő előzetesen arra kérte a vadőrt, hogy tízkilós bikát „vezessen" elé. A kérésnek eleget is tettek, golyóérett volt az állat. Az osztráknak azonban ekkor esett le, hogy a sikeres lövés nyomán több millió forintot kellene fizetnie. Háromszor lőtt rá és még „véletlenül" sem találta el. A vadásztársak utóbb nem csodálkoztak, hogy a vadőr ezután átugratta az árkot mérgében az osztrákkal. Szintén egy „sógorral" esett meg, hogy egy sikeres lövés után a kukoricásban könnyített magán. Ám nemcsak a bikák, hanem ezek szerint a vadászok is „elbódulnak" ilyenkor. Az osztrák legalábbis, hiszen miután végzett, rossz irányba indult vissza. A százhektáros táblában csak másnap reggel találták meg a kísérő vadőrök.

– A szarvasvadászatra teljesen igaz a mondás: a vadászatban nem az a szép, amit ad, hanem amit ígér. Amikor ugyanis a célkeresztet ráteszi az ember a bikára, biztos benne, hogy élete legnagyobb vadját ejti el. És persze mindig csak utána derül ki, hogy ez nem egészen így van – tette hozzá Németh Gergely.

 

Évente egy tucat

 

A szanyi vadászterületeken váltóvadként van jelen a szarvas, ezért nagy szerencse kell az elejtéséhez. Évente 10–12 bikát lőnek és tarvadakat, 10–15 borjút és ünőt ejtenek. Ezt az éves tervükben is rögzítik, vendéget nem hívnak ilyenkor. Németh Gergely elmondta: sok vadásztársaság rákényszerül arra, hogy bevételét a szarvaskilövetéssel egészítse ki. Az árjegyzék szerint hazánkban egy kilós agancsú bikáért 1300 euró körüli összeget kell fizetni. A díj kilónként emelkedik. Egy nyolckilós példányért 3200, egy tízkilósért körülbelül hatezer eurót számláznak a társaságok. A tizenegy kilós bika ára közelít a tízezer euróhoz.

 
fetishtube.cc redrube youporn uporn