Vadászható fajok

FÁCÁN (Phasianus colchicus)

Forrás: Magyar Vadász Enciklopédia

 

 

 

Felismerési jegyei: A fácánra az ivari dimorfizmus a jellemző, a kakas színes, a tyúk szürkésbarna tollazatot visel. Az elmúlt évszázadokban és évtizedekben a fácánnak számos alfaját telepítették, illetve vonták tenyésztésbe Magyarországon. Ezek egymással kereszteződtek, így jött létre az a hibrid, amit "vadászfácán"-nak nevezünk. A vadászfácán küllemében olykor magán hordozza egyik-másik alfaj domináns jegyeit, tiszta alfaji bélyegeket hordozó egyed igen ritka. A betelepített alfaj ok jegyei a következők:

Bővebben...
 

GÍMSZARVAS (Cervus elaphus)

Forrás: Magyar Vadász Enciklopédia


 

Felismerési jegyei: Magyarország legnagyobb testű kérődző vadfaja, amelynek hímjét bikának, nőstényét tehénnek, szaporítás előtt ünőnek, szaporulatát pedig borjúnak (bikaborjú, ünőborjú) nevezzük. Jellemző rá az ivari kétalakúság, azaz az ivarérett bika agancsot visel- a tehénnél ez hiányzik. Az agancs csontképződmény, amelyet az állat minden évben elvet és évente újra is növeszt. Az agancs baloldalán a bal szár, jobb oldalán a jobb szár nő, amelyek az agancstő révén csatlakoznak a koponyatetőhöz. Az agancsszárak csatlakozó részét koszorúnak vagy rózsának hívjuk. Az agancs két szárán barázdák futnak végig, gyöngyök díszítik, és ágakat találhatunk rajtuk, amelyeknek elnevezései: szemág, jégág (ez hiányozhat), középág és koronaágak. Az előre álló, lecsúszott koronaágat vendégágnak, a hátraállót farkaságnak nevezzük. A szemágat és a középágat főágaknak, szerkezeti vagy alapágaknak, a jégágat, a farkaságat és a vendégágat járulékos ágnak hívjuk. A szemág és a középág lehet osztott is, míg a jégág megduplázódhat, ilyenkor kettős jégágnak hívjuk. Ha a szár vége osztatlan, akkor az agancsot dárdásnak, ha kétfelé ágazik villásnak, ha pedig az agancsszár tetején három vagy több ág van, akkor koronásnak nevezzük. A koronatípusok az alábbiak: kehely, duplavillás, lapátos, kézalakú és összetett.

Bővebben...
 

MEZEI NYÚL (Lepus europaeus)

Forrás: Magyar Vadász Enciklopédia

 

 

Felismerési jegyei: Testszíne barnásvörös, hátsó lábai hosszabbak az elsőknél. Fülei hosszúak, hegyük fekete, előrehajtva túlérnek az orrhegyen. Ugyancsak sötét, vagy fekete a farok felső része. A lábak elülső oldala sárgásbarna. Szemei nagyok, oldalállóak így 379°-ban látnak, mivel két szem látótere elől mintegy 10°-ban, hátul pedig 9o-ban átfedést mutat. Az ivarok sem a szőr színezete, sem a testtömeg alapján nem különíthetők el egymástól, mert az év folyamán hol a hímek – a baknyulak - hol a nőstények nehezebbek. A felnőtt baknyulak testtömege 3,2-5,4 kg, a fiataloké 2,2-4,8 kg, a felnőtt nőstényeké 3,4-5,2 kg, a fiataloké 2,1-4,9 kg. A szőrváltás (vedlés) február-márciusban és szeptember-novemberben játszódik le (80-90 ill. 90-100 nap). Nyoma jellegzetes Y-lépés, amely elnyújtott hamis Y-ná válik futás közben. Hullatéka rostos, kb. 12 mm átmérőjű bogyó.

Bővebben...
 

EURÓPAI ŐZ (Capreolus capreolus)

Forrás: Magyar Vadász Enciklopédia

  

 

 

Felismerési jegyei: Mint általában a szarvasfélékre, az őzre is jellemző az ivari kétalakúság, a különbség azonban a testméretekben nem nyilvánul meg olyan mértékben, mint más fajoknál. A bakok zsigerelt testtömege 15-22 kg, a sutáké 15-19 kg. A hegyvidéki területekről származó példányoknál 2-6 kg-mal kisebb testtömegeket mérhetünk. Az élőhely romlása egy-egy őzpopuláció testtömegének számottevő csökkenését válthatja ki. Alapvető különbség persze az, hogy a bak visel agancsot, a suta pedig nem. A szőrzet májustói októberig világos vörös es barna, rövid, testhez simuló, ún. nyári szőrzet. Októbertől májusig vastag, hosszú szálú, szürkésbarna téli szőrzetet visel. Az őz farán, a hullató körüli fehér foltot tükörnek nevezzük, formája a bakon háromszögre, a sután szívre emlékeztet. Az ivarszervek körüli szőrcsomót a baknál pamacsnak, ecsetnek, a sutánál köténynek hívjuk. Az őzbak mellső csülkei nagyobbak a hátsóknál, a sutáknál ez a különbség nem szembeötlő.

Bővebben...