FÁCÁN (Phasianus colchicus)

Forrás: Magyar Vadász Enciklopédia

Felismerési jegyei: A fácánra az ivari dimorfizmus a jellemző, a kakas színes, a tyúk szürkésbarna tollazatot visel. Az elmúlt évszázadokban és évtizedekben a fácánnak számos alfaját telepítették, illetve vonták tenyésztésbe Magyarországon. Ezek egymással kereszteződtek, így jött létre az a hibrid, amit "vadászfácán"-nak nevezünk. A vadászfácán küllemében olykor magán hordozza egyik-másik alfaj domináns jegyeit, tiszta alfaji bélyegeket hordozó egyed igen ritka. A betelepített alfaj ok jegyei a következők:

Közönséges fácán (Ph. c. colchicus), örv nélküli, barnászöld fejű, feketészöld nyakú, a hát sárgás, a törzs rézvörös, zöldes és szürkés árnyalattal. Farka zöldessárga. A has és a comb szürkésbarna, a szárny sárgásszürke. A tyúk világosszürke, a tollak harántirányban sötéttel hullámozottak. A kakas 1,2-1,3 kg, a tyúk 0,9-1,0 kg testtömegű.

Kínai örvösfácán (Ph. c. torquatus). A kakas felső oldala világosabb, hátának elülső része sárgásbarna, fekete ék alakú sávokkal. A farktő sárgászöld, a szemöldök felett két fehér csík húzódik, a nyakat éles fehér gyűrű díszíti, mely a toroktájon elkeskenyedik, s egy kis megszakítást mutat. A test oldalt barnássárga, a kis szárnyfedők szürkésfehérek, a nagy szárnyfedők szürkéssárgák vörösbarna csíkokkal. A tyúk torka fehéres és az egész test világos tónusú. A kakas testtömege 1,1-1,5 kg, a tyúké 0,9-1,0 kg.

Mongolfácán (Ph. c. mongolicus) . Nagy testű, széles fehér nyakörvű, csaknem fehér szárnyfedőjű. A széles örv elől szélesen megszakított. Mellének közepe és hasa oldalt sötétzöld, alsó része középen feketésbarna. Hátának alsó része mahagóni színű. A tojó világos, zömök. Világos szivárványhártyája alapján könnyű elkülöníteni más alfajtóI. A kakas testtömege 1,6-2,0 kg, a tyúké 1,0-1,2 kg.

Zöld vagy japánfácán (Ph. c. versicolor). A fejtető, a torok, a hát és a has hátsó része fémeszöld, a nyaka bíboribolya, a vállai vörösréz színűek. A hát felső részének tollai feketék, szárnyfedőtollai kékesek, a farok zöldesszürke. A tyúk álla és torka sárgás, alapszíne feketésbarna, farka vörös es, feketén sárgás árnyalatban sávozott.

Formózai fácán (Ph. c. formosanus) kisebb számban tenyésztik. Kakasának nyakörve van, de mindkét ivar világosabb alapszínű, ezüstösen csillogó tollakkal. Néhány a tenyésztés során rögzült és szép habitusa miatt elterjedtebb változata is van:

Angol sötét vadászfácán (Ph. c. var. tenebrosus) az elfogadott nézet szerint a colchicus alfaj mutációja. Nyakörve nincs, a szárnyfedő tollak sötétbarnák, a hát, a mell és a has barnás illetve sötétzöld. A farok világosbarna.

Pennsylvániai fácán (Ph. c. var. pennsylvanycus). Elsősorban szaporodásbiológiai tulajdonságaival tér el az eddig ismertetettektől. A színezeten túl a tyúk és a kakas közötti további különbség, hogy a kakasnak erős sarkantyúja van, amely a kor előrehaladtával növekszik és kormeghatározó bélyeg.

Költési elterjedése: Politipikus faj, eurázsiai elterjedési területén 33 természetes alfaj a fordul elő. Nekünk a hozzánk betelepített alfajok őshazáját érdemes megismerni. A közönséges fácán (Ph. c. colchicus) a Kaukázus előteréből a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger vidékéről származik. A kínai örvös fácán (Ph. c. torquatus) őshazája Kelet-Kínában, a mongol fácáné (Ph. c. mongolicus) Dzsungáriában (Északnyugat-Kína), Kelet-Kazahsztánban és Kelet-Kirgíziában, a japán fácáné (Ph. c. versicolor) Japánban, Honshu-szigetén, a formózai fácáné (Ph. c. forrnosanus) pedig Tajvanon van. Egyes vélemények szerint Európában is őshonos volt (Ph. c. septentrionalis alfaj), mások szerint a görögök telepítették be, majd a rómaiak terjesztették el. Ma széltében elterjedt az egész kontinensen. Feltételezhető, hogy a honfoglalás idején eleink már itt találták e fajt. Ma a leggyakoribb, mindenütt előforduló szárnyasvad fajunk, amely csak a hegyvidéki, magasan erdősült területeken él szerényebb egyedszámmal. Meghonosították Európán kívül csaknem egész Észak-Amerikában, Hawaii-ban, Chilében, Ausztráliában és Új-Zélandon is.

Élőhelye: Az alfajok eredeti élőhelye különböző, így asszimilációjuk során is eltérő élőhelyeket részesítettek előnyben. A közönséges fácán (Ph. c. colchicus) a folyómelléki ligeterdőkhöz kötődött, a zárt, összefüggő erdőségeket kerüli. A kínai örvös fácán (Ph. c. torquatus) a cserjés, nádas takarással tarkított (mezőgazdasági) területeket kedveli. A mongol fácán (Ph. c. mongolicus) igényei hasonlóak. A japán fácán (Ph. c. versicolor) kedveli csupán az összefüggő erdőségeket. A hibrid vadászfácán, mivel előszeretettel porfürdőzik, szereti a laza homokos talajokat, legfeljebb 400 m tengerszint feletti magasságig érzi jól magát, előnyben részesíti a sík és enyhén lankás vidékeket. Kedveli a déli kitettségű és sík helyeket, ahol a csapadék kevesebb, alacsony a hóréteg vastagsága és sok a napsütés. Optimális élőhelye a változatos, fás-cserjés vegetációt is tartalmazó táj. Télen a legtöbb fácánt a nádasok tartják el. Hasonlóan kedvező a sarj erdő, illetve a gazdag lágyszárú és cserjeszinttel rendelkező remíz is, bár utóbbiak szerepe a 20-30 cm-es tartós hóborításnál csökken. A fácán még a fogolynál is jobban kötődik a fás vegetációhoz, főként az erdősávokhoz. A fás élőhelyek dominanciáját az is motiválja, hogy itt tudnak felgallyazva éjszakázni a madarak.

Szaporodás, ivarérettség: Születésüket követő évben ivarérettek.

Ivari kapcsolata: A szaporodási időszakon kívüli periódust a fácán vegyesivarú csapatokban tölti. Április közepére a kakasok elfoglalják territóriumaikat, amit a többi kakassal szemben védenek. A territórium nagysága az élőhely és az állománysűrűség függvénye, általában 2-3 ha. A legjobb territóriumokat a domináns kakasok foglalják el. A fácán háremtartó, azaz a poligynia jellemzi. Mindig a tyúkok keresik fel a dürgő kakasokat, ők választanak párt maguknak, amit a kakas külső megjelenése, aktivitása, valamint a dürgési hang gyakorisága motivál. Intenzíven dürgő, domináns kakas hajnaltól naplementéig 250-300 esetben hallatja a hangját. Olykor egy kakashoz 5-8 tyúk is társul, de a kialakuló hárem nagyságát a populáció ivararánya is befolyásolja.

Költési idő: A dürgés március közepén, a tojásrakás Közép-Európában általában április közepén kezdődik. A dürgés májusig/júniusig is eltart.

A fészek helye: A tojó választja ki a fészek helyét. Általában a jól fedett, magas növényzetű helyeket részesíti előnyben, különösen a fás vegetációt.

Fészek: A fészek földbe kapart, tenyérnyi kis mélyedés, mélysége átlagosan 5-6, maximum 10-12 cm. A fészekcsésze olykor csupaszon hagyott, általában száraz növényekkel, fűszálakkal, levelekkel, apró gyökerekkel béleli ki a tyúk.

Tojásrakás, költésszám: Először az idősebb tyúkok kezdenek el tojni, majd a fiatalabbak. A naponkénti tojásrakás általában a déli órákra esik. Évi egyszeri költése van. Az elpusztult fészekaljat a tyúk sarjúfészekkel pótolja, előtte azonban újra párzik.

A fészekalj nagysága: A fészekalj nagysága (7-) 8-12 (-22) tojás, bár a magas tojásszám olykor 2, vagy több tyúk összetojásából is származhat. A különböző alfajoknak különböző a tojásszáma. A tojások formája az oválistói a rövid oválisig és a rövid hegyes oválisig változik. A tojáshéj sima, tompa fényű, zöldesbarna színű. Méretük: 44,5 x35,O mm, tömegük 29-36 g.

Kotlás: A kotlás az utolsó tojás lerakása után kezdődik. A tojásokat csak a tyúk üli, ettől kezdve nincs kapcsolat közte és a kakas között. A kotló tyúk naponta kétszer hagyja el a fészket. Ha különösebb zavarás nem történik, a tojások a 24. napon kikelnek. Hűvös időjárás vagy többszöri zavarás után 1-2 nappal is meghosszabbodhat a kotlás. A csibék egyszerre kelnek ki, a tyúk alatt száradnak fel és együtt hagyják el a fészket.

Csibenevelés: A naposcsibéknek kicsi a mozgáskörük, de ez fokozatosan növekszik, 8 hetes csibéket vezető tyúk már 10 hektárnál is nagyobb területet járhat be. 2 hetes korukban a csibék már repkednek, 5. hetes korukban kezdenek felgallyazni, 8 hetes korban már hosszan is képesek repülni. Októberre a fiatalok elérik a felnőtt madarak testméretét és tollazatát.

Költési eredmény, halandóság, életkor: A fácán reprodukciós időszakában (április 15. - június 30.) lehullott csapadék mennyisége jelentősen befolyásolja a felnevelt szaporulat nagyságát. Egy kedvezőtlen szaporodási ciklus legalább 2 évre érezteti hatását. Szabad területen legfeljebb 5-6, zárttéren 10 évet maghaladó kort is megérhet a fácán.

Táplálkozása: A csibék életének első 3(-4) hetében az állati eredetű táplálék kizárólagos jelentőséggel bír. Az első héten a kisméretű, puha vázú rovarokat, második héttől már a kitinvázas bogarakat is, sőt lehetőleg minél nagyobb példányokat fogyasztanak. Felnőtt madarak esetében az állati eredetű táplálék másodlagos jelentőségű. Fogyasztása valószínűleg tavaszi időszakban élettani jelentőségű, egyéb időszakában a kínálat mértékétől függ.

Állományviszonyai: A történelmi Magyarországon 1893-ban mintegy 44 000 fácánt lőttek. Ez a mennyiség a századfordulóra megduplázódott. A két világháború között legnagyobb teríték az 1937/1938-as vadászévben 327 000 példány volt. Az 1950-es évekre a teríték évi 70 000-80 000 példányra esett vissza. Az 1960-1970-es években 400 000 példányról 1 000 000 példányra nőtt a tavaszi becslés értéke. Az 1960-as évek végétől - alapvetően a kibocsátások hatására és azzal összhangban - egyaránt nőtt a becsült és a hasznosított egyedszám. A legmagasabb becsült mennyiséget - 2 428 000 példányt - 1978-ban jelentették, a legmagasabb hasznosítás - 1 207 000 példány - 1977-ben volt. 1979 óta fácánállományunk drasztikusan csökkent annak ellenére, hogy a kibocsátás mértéke 1987-ig lényegében nem változott, sőt 1988-1991 között lényegesen emelkedett. A kibocsátott mennyiség 1990-ben 1 821 000 példány volt. 1986-tól kezdve az évente kibocsátott fácán mennyisége meghaladta a tavasszal becsült törzsállomány nagyságát, azaz a fácán teljesen a tenyésztéstől vált függővé. A rendszerváltás után, 1995-ben 1 000 000 példány alá süllyedt a kibocsátott egyedszám - ami a fácán törzsállomány hasonló arányú visszaesését okozta. Az élőhelyek átalakulása a kibocsátás csökkenése mellett is - a vad fácánállomány szerény mértékű növekedését eredményezte.

Vonulása: Állandó madár, legfeljebb a felnevelődött fiatalok kóborolnak. Főleg a kibocsátott fácánoknál figyelhető meg nagyobb arányú vándorlás, ami olykor a 100 km-t is meghaladja. Az elvándorlást az élőhely alacsonyabb eltartóképessége, a magas állománysűrűség, a zavarás, az ellenségek (róka, ragadozó madarak) koncentrációja és a vonalszerű vegetáció (cserje- és fasorok, nádszegélyek stb.) elvezető szerepe együttesen válthatják ki.

Védelme: A kakas mind vad-, mind telepített állományokban vadászható. Fácántyúk kibocsátás esetén lőhető, a vadászati hatóság által a vad zárttéri tartásáról és kibocsátásáról adott engedélyben foglaltak szerint. Az engedélyben meghatározza a hatóság a kibocsátás feltételeit és a hasznosítás adott mértéke, feltételei mellett a vadászat kibocsátóhelytől mért körzetét is. A fácánállomány genetikai, egészségügyi és élőhely-védelemre szorul. Kibocsátásra csak kellően kezelt, kórokozót nem hordozó fácánok kerüljenek, ellenkező esetben vadpopulációink és az együtt élő fajok (pl. fogoly) is veszélybe kerülnek. A fácán tartása megfelelő védősűrűket, vadászerdőt, vadföldeket és jó vízellátást kíván. Ki kell küszöbölni a mezőgazdaság által okozott veszteségek egy részét is, mint a betakarítás okozta veszteségeket, a növényvédőszer okozta közvetlen és közvetett károkat, a tarlóégetések negatív hatásait, s általában a nagyüzemi gazdálkodással együtt járó rossz élettérszerkezetet. A dúvadfajok ésszerű szinten tartása ugyancsak elsőrendű feladat. A nevelés során törekedni kell a természet-közeliségre, különösen az utónevelés időszakában. A tenyésztést is a vadon élő fácánállomány érdekeinek kell alárendelni.

Gazdasági jelentősége: Fennáll a kukorica- és napraforgóvetésekben okozott jelentős mértékű károkozás lehetősége. Megoldást jelent, ha a veszélyeztetett táblák szegélyébe vadföldsávot (gabona) vetnek azért, hogy a fácán károsító hatását megelőzzék (elterelő takarmányozás). A fácán mindezek mellett legfontosabb apróvadfajunk, sok apróvadas vadászterület gazdálkodása a fácánra épül. Akár a tenyésztéssel összekötött, akár a szabadterületi fácángazdálkodás kerül egy-egy területen előtérbe, még hosszú ideig a fácán lesz az apróvadas vadászterületek fő vadfaja.

Forrás:
Faragó Sándor: Magyar Vadász Enciklopédia